|
A plitvicei tavak Az év bármely szakában is látogatunk Plitvicére,
nem érhet bennünket csalódás. Tavasszal és nyáron virágok színesítik
a zöld árnyalataiban pompázó tájat, majd ősszel a barna szín
lesz átmenetileg uralkodó, míg a téli havazás fehér hótakaró-
val,
a hideg cifra jégcsapokkal díszíti a tórendszert. Azt a tórendszert,
amely a majdnem 300 négyzetkilométeres Nem- zeti Park legkáprázatosabb
természeti látványossága és 1979 óta az UNESCO világörökség
része. |
||
A tavakat – amelyeket felső- és alsó tavakra
osztottak, és kö- zülük a legmélyebb 46 méter mély – csak
gyalogosan közelít- hetjük meg, az autót a két bejárat egyikénél
lévő parkolóban kell hagynunk. A belépésért a téli és kora
tavaszi hónapok- ban ezerötszáz, a főidénynek számító júliusban
és augusz- tusban háromezer forintnak megfelelő összeget kell
fizetni fejenként (csoportoknak és gyerekeknek kedvezményt ad- nak).
A belépődíj tartalmazza a parkolást is és a tavak közti közlekedést
segítő kisbuszok és kishajók használatát. Jó tudni, hogy a belépő
egy napra szól, de több napos ott-tar- tózkodás esetén meghosszabbítható
(a szállodákban leg- alábbis lebélyegzik). A tavak körbejárására legalább négy-öt órát érdemes szánni. Ha komolyabb fotózási szándékaink vannak, akkor több na- pot is érdemes ott tölteni, így lehetőségünk nyílik minden he- lyet a legkedvezőbb fényviszonyoknál felkeresni. Fotózáskor egy átlagos alapzoomnak vehetjük a legnagyobb hasznát, de |
||
lehetőségeinket
tovább bővíthetjük egy nagyobb látószögű lencsével is
(nekem a leggyakrabban egy 20-35-ös lencse volt a gépvázon). Egy
teleobjektív segítségével pedig érdekes részletekre lelhetünk.
Készüljünk fel rá, hogy itt „nehéz” olyan képet készíteni,
amelyen nincs vízesés. Legalábbis rendkívül impozáns a szinte
mindenhonnan lezúduló víz- tömegek látványa, melyek közül a
legnagyobb a legalsó tó végénél található. Egy
vízesés igazán szép fotójához több másodpercig kell exponálni, ezért
alapvetően szükséges egy stabil állvány. De előfordulhat, hogy
hiába van állványunk, erősebb fényben nem tudunk olyan szűk
rekeszt választani, hogy elérjük a kívánatos néhány másodpercet,
így be kell vetni más eszközöket is. Ekkor jól jöhet a polárszűrő
(nekem szinte végig a lencse előtt volt), a semleges szürke szűrők,
de akár egy kétszerező, valamint a kevésbé érzékeny film
használata is segíthet a megoldásban (én végig 50 ASÁ-s filmet
használtam). Ha pedig úgy gondoljuk, hogy már minden adott a szép
hosszú expozíciókhoz, egy dolgot még vegyünk számításba. A
tavak között járva sokszor keskeny fapallókon vezet az út,
melyek érzékeny rezgéssel reagálnak a közeledő látogatók lépéseire,
jelentősen próbára téve a „türelmes” fotósok idegeit. |
|
(A túra során készült további
fotók a Külföldi fotók/Plitvice 2001 oldalon nézhetők meg.) |
|