Szlovén képeslap

  Csodálatos napokat töltöttünk Szlovéniában az ősszel. Míg itthon mintha kissé vonakodva akarta volna a ter-mészet magára ölteni őszi ruháját, délnyugati szomszé-dainknál gyönyörűséges színekben pompázott a táj. Közel nyolcórás autózás után értük el szálláshelyünket a Bohinji-tó partján, innen igyekeztünk bejárni Szlovénia egyik gyöngyszemét, a Triglav Nemzeti Parkot.

Autóval a három lehetséges útvonal közül a rábafüzesi ha- tárátkelő felé vettük az irányt, majd Ausztrián keresztül Klagenfurtnál tértünk le dél felé, és a hegyeken keresztül értük el Szlovéniát. Tekintettel az osztrák-szlovén határ ezen szakaszának hegyi jellegére, télen – zordabb időjárás esetén – akár zárva is találhatjuk a határátkelőt, ezt azon- ban jó előre tábla jelzi. Ilyenkor a kicsit nyugatabbra lévő, alagúton át vezető út vehető igénybe. Szállásunkat az inter- neten foglaltuk, bár megérkezésünkkor kiderült, a főszezo- non kívül a helyszínen bőséges kínálat áll rendelkezésre a magyar pénztárcának megfizethető árú, színvonalas apart- manokból.
A Júliai-Alpok központi részének érintetlenségét egy 1981-ben elfogadott törvény biztosítja, de már a múlt század eleje óta folyamatos törekvések voltak a 838 négyzetkilométeres terület megőrzése érdekében. Az igyekezet érthető, hiszen a környék természeti szépségekben gazdag.

Ekkor tűnt fel, hogy az oszladozó felhők alól besütő napsugaraknak köszönhetően egy szivárvány is lenne a képen, ha a polárt a „másik irányba” tekerném. Így végül az egy helyett öt-hat felvétel készült Bledről.
Innen néhány perc alatt eljuthatunk a Vintgar-kanyonba, ahol különleges élmény végigsétálni a 2 km hosszú, fastégekkel kirakott folyóparton. A látványért cserébe azonban (csakúgy, mint főidényben a Savica vízeséshez vezető úton) belépődíjat kell fizetnünk.
Pár napos ott-tartózkodásunk alatt igen változatos időjárási körülmények között fotózhattunk. Általában a hol sűrűbb, hol ritkább köd „derítette be” csodálatosan a tájat, napközben is kiváló lehetőségét biztosítva szép, kemény árnyékoktól mentes képek készítésére. Máskor a felhők mögött bújócskázó, ki-kitekintő napsugarak borították aranyba a fenyőket, kedvező alkalmat kínálva a fotózásra, míg éjszaka a villámok világították meg a körülöttünk lévő hegyeket.
Élményeinket csak tovább fokozta a kedves vendéglátás, így már hazaindulásunkkor is tudtuk, hogy továbbra is úticéljaink közé kell sorolnunk Szlovéniát.
Hasznos információk, szálláscímek találhatók az interneten a www.bohinj.si, a www.burger.si és a www.sigov.si/tnp/ oldalakon. (x)

(A túra során készült további fotók a 
Külföldi fotók/Szlovénia 2001 oldalon nézhetők meg.)

A park az ország legmagasabb hegycsúcsáról, a 2864 méter magas Triglavról kapta nevét, amelynek megmászása csak hosszú gyalogtúra árán lehetséges. Ezzel szemben sokkal gyorsabban érhető el az 1922 méter magasan található Vogel csúcs. Különösen igaz ez akkor, ha igénybe vesszük a múlt évben átadott és pár perc alatt 1500 méteres magasság fölé röpítő felvonót, melyből már útközben is a Bohinji-tavat övező hegyek festői panorámája tárul a szemünk elé. Ha pedig inkább az erdei utakat választjuk, számos vízesést vehetünk célba. (Csapatunk a Savica vízeséshez vezető ösvényet járta végig).
Mint utóbb kiderült, nem is maga a sziklás hegyoldalban lezúduló víztömeg látványa, hanem sokkal inkább az odavezető úton látottak miatt volt érdemes a nehéz állványt – a jó természetfotóhoz elengedhetetlen eszközt – magunkkal cipelni. Az őszi színkavalkádban a Bohinji-tó partján pompás témára leltünk, a különlegesen vörös avar a délelőtti ködben egy polárszűrő segítségével még fokozottabban érvényesült.
Bár nem tartozik közvetlenül a nemzeti parkhoz, csupán néhány kilométert kell megtenni, ahhoz hogy elérjük Bledet, az azonos nevű tó partjára épült nyaralóhelyet. Itt szinte mindenkor hangulatos képeket készíthetünk, elég csak egy pillantást vetnünk a képeslapkínálatra. Ezt a lehetőséget egy kiadós esőnek köszönhetően majdnem elszalasztottuk, de egy, az autó visszapillantójából vetett utolsó pillantás meggyőzött bennünket, hogy érdemes visszafordulnunk. A még mindig szemerkélő esőben egyedül merészkedtem ki az autóból, és hosszas állítgatás után – polárszűrővel – elkészítettem a kiszemelt képet.